Ma egy új sorozatot kezdünk Az Isten képére teremtett ember címmel.

Két éve, (2022 augusztusa óta) a szívemen van már, hogy ha befejezzük Az Isten Igéjéről a sorozatot, akkor az emberről is szólaljon meg Isten kijelentése közöttünk. Ezeket a sorozatokat összetartozónak vélem.  Először Az egyedül igaz Istenről, az Atyáról volt szó, aztán A testben megjelent Istenről, a Fiúról, majd A Szt. Szellem Istenről. Miután befejeztük a sorozatokat a Szentháromságról, az Úr még megadta, hogy egy újabb sorozatban Az Isten Igéjéről legyen szó. Az Ige szorosan Szentháromság Istenhez tartozik. A Fiút, J. Kr.-t Isten Igéjének nevezi a Biblia. Ő a testté lett Ige.

Az emberről szóló sorozatot pedig azért tartom fontosnak, mert az ember az egyetlen, akit Isten a maga képére teremtetett. A mi Urunk, J. Kr. is emberré lett, és mint Istenember ül most az Atyaisten jobbján.

A mostani igehirdetésben egy kérdésről lesz szó: Micsoda az ember?

Ezt a kérdést 4 helyen is olvassuk a Szentírásban. Felolvasom mind a négyet.

Jób 7,17: Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? Zsolt 8,5: Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? Zsolt 144,3: Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? Zsid 2:6 Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?

Nézzük meg sorban ezeket a kérdéseket a felolvasott 4 Ige alapján!

Elöljáróban még két dologra hívom fel a figyelmet:

 1. A kérdésekben benne van az ember múltja, amikor még nem esett bűnbe. Benne van a jelene és a jövője is!

2. A kérdés J. Kr.-ra is vonatkozik, Akit az Írás, és Ő magát is Emberfiának nevezi.

1.) Jób 7,17: Az ember jelene: Isten a nyomorúsága ellenére is becsüli

Jób próbája, nyomorúsága, szenvedése, kérdései ismerősek a Bibliát olvasók előtt. Csak pár igeverset olvasok erről. Jób 7:5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed. Jób 7:7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehelet, és az én szemem nem lát többé jót. Jób 7:20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én neked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki céltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére? Jób akkor még mit sem tudott Isten és a Sátán között a mennyben róla folyt beszélgetésről. Micsoda az ember, hogy Isten és a Sátán is ilyen nagy figyelmet fordít rá?

Ma is sok szenvedés van az emberek életében. Legtöbb ember azonban nem azt a következtetést vonja le a szenvedéseiből, amit Jób. Sok ember perel Istennel, átkozódik és káromolja az Urat. Jób azonban úgy látja, hogy a szenvedései annak a bizonyítéka, hogy Isten nagyra becsüli: Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? A szenvedéseiben azt látja, hogy Isten nem hagyta el, nem hagyta magára, figyelmet fordít rá. A szenvedése nem annak a jele, hogy Isten megvetette, vagy elvetette, mint egy haszontalan rongyot. Ellenkezőleg! Isten figyel az emberre. Vizsgálja, mert nagyra becsüli.

Testvérek! Bárcsak ez lenne a mi szívünkben is a nyomorúságok közt! Uram! Hát ilyen nagyra becsülsz, hogy figyelsz rám!? Hát micsoda az ember, micsoda vagyok én? Magam előtt sem értékes már az életem. Szeretnék meghalni. Jób 7:16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem. Aztán a következő mondata mégis ez: Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

Miért becsüli Isten az embert? Miért fordít rá figyelmet? Azért, mert Isten a maga képére teremtette, és bár elbukott, de Isten nem fordul el az embertől.

2.) Zsolt 8,5: Az ember a múlt és a jövő fényében

Dávid a 8. zsoltárban feltette ugyanazt a kérdést, mint Jób: Micsoda az ember? De egészen más körülmények közt. Dávid feltekintett az égre, és azt mondja:

Zsolt 8:4-7 Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél.

Dávid látja a hatalmas egeket, rajta a holdat és a csillagokat, mint Isten ujjainak munkáját, és nézi önmagát, az embert is. Akkor a Szt. Sz. által nem azt mondja, amit korunk tudósai sugallnak. Mikor a csillagászok galaxisokról, több millió fényévnyi távolságról beszélnek, amihez képest porszemnyi a föld, az ember pedig – egyesek szerint – a véletlen evolúció által céltalanul jött létre, és évmilliók múlva megsemmisül. Dávid azonban felkiált: Micsoda az ember? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted! Dávid nem a szemeinek látása szerint, nem az esze után ítélt, hanem ismerte Isten Igéjét: 1Móz 1:26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék…!

És Dávid mindezt az ember bukása után mondta, mert a Szt. Sz. világosságában látta, hogy Isten terve, célja az emberrel nem változott a bukás után sem: kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél.

3.) Zsolt 144,3: Az Úr jótevőnk, oltalmazónk és szabadítónk

Dávid így szólt, Zsolt 144,3: Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? Ezt olyan körülmények közt mondta, amikor világossá vált előtte, hogy sok az ellensége, kevés az ereje, hogy megvédje magát. Zsolt 144:4 Olyan az ember, mint a lehelet; napjai, mint az átfutó árnyék. De az Úrban bízott, és győzött. Zsolt 144:1-3a Áldott az Úr, az én kőváram, aki hadakozásra tanítja kezemet, viadalra az én ujjaimat. Jótevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nekem; pajzsom, és az, akiben én bízom…

És ezután szakadt fel a szívéből: Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Nekünk is kevés az erőnk. A mi életünk is olyan, mint a lehelet; napjaink, mint az átfutó árnyék. De amit az Úr ránk bízott, hogy elvégezzük, ahhoz ad erőt. Akár a családban, munkahelyen, gyülekezetben, bárhol. Ő véd meg gonosz támadásoktól, ha szükséges, hogy elvégezzük a feladatainkat. Ő a jótevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm; pajzsom, és az, akiben én bízom.

Talán bennünk is felmerül a szürke mindennapok küzdelmei között: Hát az én pici dolgaimra, feladataimra, nehézségeimre is gondja van az Úrnak? Uram! Hát micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? De az Ige biztat: 1Pét 5:7 Minden gondotokat ő reá vessétek, mert neki gondja van reátok. Zsid 13:5b-6 elégedjetek meg azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled; Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nekem?

4.) Zsid 2:6 Isten Fia Embernek fia lett, hogy dicsőségbe vezesse az embert

Zsid 2:6 Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?

Ha elolvassuk a környező verseket, látjuk, hogy itt J. Kr.-ról van szó, Aki emberré lett, hozzánk hasonló testet vett fel, hogy elvégezze a váltságmunkát, hogy minket is üdvösségre és dicsőségre vezessen. Olv. Zsid 2,5-18.

Nagy mélységeket jelent ki ez az Ige múltról, jelenről és jövőről; Istenről, J. Kr.-ról, az emberről és még sok másról.

J. Kr.-ról kijelenti, hogy egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, amikor emberré lett. Azért, hogy elszenvedje értünk a halált. Vállalta, hogy felveszi a bűneinket, hogy bűnáldozat legyen, hogy emiatt Isten is elhagyja. Mindezt azért, ahogy olvastuk, hogy sok fiakat vezéreljen dicsőségre. Felkiálthatunk:

Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? Kik vagyunk mi, hogy ilyen nagy árat fizetett értünk, hogy el ne vesszünk? Micsoda az ember, aki Isten ellensége lett, és Isten Fia mégis az életét adta érte?

Micsoda az ember, hogy J. Kr. nem szégyell testvéreinek nevezni?

Micsoda az ember, hogy J. Kr. dicsőségre vezet. Többet ad az eltékozolt, elvesztett dicsőségnél: a saját dicsőségét osztja meg velünk! Sok fiakat vezérelvén dicsőségre. Az Úr Jézus így imádkozott, Ján 17:22a És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam…

Micsoda az ember, hogy J. Kr. emberként végezte el azt a hatalmas munkát, amiről szó van. Olv. ismét Zsid 2:14-15 A bűn miatt halandókká lettünk, de az Embernek fia  jött, hogy megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának. Jött, hogy kiszabadítson a halálból és a Sátán markából!

Micsoda az ember, hogy az Úr Jézus emberként jár közben érettünk az Atyánál? 1Tim 2:5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. Róm 8:34b aki az Isten jobbján van, aki esedezik is értünk.

Befejezés

Micsoda az ember? Ez a nagy kérdés, amire ebben a sorozatban Isten válaszát, az Ige kijelentését keressük. A filozófusok, politikusok, költők, és általában az ember sokféleképpen vélekedik erről a kérdésről. De az egyetlen helyes választ Isten tudja, és azt az Igében jelentette ki számunkra. A helyes válaszra pedig igen nagy szükségünk van, mert rólunk van szó. Ha nem helyesen tudjuk, hogy kik vagyunk, eltévesztjük életünk útját és célját.

Ugyanakkor a helyes válasz sok mindenre rámutat. Pl. Isten tervére az emberrel kapcsolatban. A megváltásunk céljára és a jövőnkre most és az örökkévalóságban. Ha ezt nem tudjuk, haszontalanul pereghet le a földi életünk ideje. De ha tudjuk, és engedelmesek vagyunk, ha betöltjük azt, ami Isten célja velünk, akkor hasznos és boldog lesz az életünk már e földön is, az örökkévalóságban pedig beteljesedik Isten gondolata felőlünk, emberek felől, ami így van kijelentve, 1Ján 3,2: Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. Ámen